Be kell, hogy valljam tévedtem, amikor egy pillanatra is eszembe jutott, hogy vajon tudok-e írni minden egyes látogatásról külön, vagy össze kell majd vonnom egy-két történetet. Ezt bizonyítja a mai látogatásom is Jakinál, ami merőben eltért az eddigiektől.

Előzőleg egyeztettem Jakival a címet, hogy hova kell mennem az órára. Bekanyarodva az utcába megállapítottam, hogy ez egy lakóövezet, és ugyan nagyon szép házak voltak mindenhol, sehol sem láttam valami stúdióhoz hasonló épületet. Megállva a ház előtt azt hittem valamit rosszul értettem, egy nagyon szép, tipikus Amerikai –számomra álomház tartozott a címhez. Gondoltam bekopogok, lesz ami lesz. Kisvártatva megjelent Jaki az ajtóban, szinte beragyogta a kivilágítatlan verandát. A stúdió a házukban volt berendezve, és belecsöppentem a dobgyakorlatba, ami még éppen tartott. Onnantól, hogy meghallottam a dobok hangját teljesen átszellemülve ültem a teremben és figyeltem a lányokat, ahogy gyakorolnak. Közben körbe tekintgettem, és a festmények, a kitett fotók, no meg a dobszó számomra olyan spirituális hangulatot teremtett, amelynek még most is – amikor ezeket a sorokat írom –  a hatása alatt vagyok.

Jaki remek bemelegítést tartott, egy indiai templomi táncgyakorlatot csináltunk végig többek között. Nagyon jó gyakorlatnak tartom, főleg arra az esetre, ha valaki tökéletesíteni szeretné a lassú ATS® mozdulatait.

Mivel a lányok a látogatásom előtt néhány nappal vettek részt  a TribalConon, melyen Megha Gavin és Carolena Nericcio-Bohlman is tanítottak és felléptek, még frissek voltak az élményeik, melyeket nagy szeretettel meséltek.

Természetesen megint tanultam olyan igazán apró dolgokat, melyekkel tökéletesebbé lehet tenni egy adott mozdulatot. Jelen esetben az Arabic w/double turn volt az, amivel foglalkoztunk. Jaki nagyon kreatív és ez az órán is megmutatkozott. Hirtelen egy olyan koncepció pattant ki a fejéből, mely nagyon látványos, izgalmas, és amit nagyon szórakoztató táncolni. Elképesztő volt az energiaáramlás abban a kis helységben. Minden pillanatát élveztem ennek az órának, de amikor Jakival a duóban táncoltuk a Sahra-t, abba még most is beleborzongok és könnyek szöknek a szemembe, olyan nagyon felkavaró volt számomra. Éreztem, ahogy vezetés közben figyel rám, az ismeretlen ismerősre. Olyan szeretetet, elfogadást és bizalmat sugárzott a tekintete és minden mozdulata, amelyet nehéz leírni. Bízott bennem, és megtanított ezalatt a röpke pillanat alatt arra, hogy igenis bízzak magamban, bár talán ez nem is volt tudatos a részéről.

Ez a találkozás is ajándék volt számomra, és a Lányokat szívembe zártam a többiek mellé.

Következő állomásom Indianapolis volt, ahol Jeanat ismerhettem meg, nem sokára elkészül a beszámolóm róla is, illetve Angieről, akinek kettő csoportjával is táncolhattam.