Hogy is van az idézet? „Oly távol vagy tőlem mégis közel”? Valahogy én is ezt érzem, amikor a csoportomról, a törzsemről van szó. Három hónappal ezelőtt Chicagóba költöztem a családommal és otthon kellett hagynom a Tanítványaimat. Milyen jó lett volna, ha őket is becsomagolhatom és magammal hozhatom. Mivel ez az opció még diplomata útlevéllel sem valósítható meg, erről elég gyorsan letettem és „csak” a kutyámat hoztam magammal. Így nem maradt más hátra, mint gondoskodni arról, hogy a csoport továbbra is megfelelő színvonalú oktatásban részesüljön.

Amikor kiderült, hogy elköltözünk az országból, egyből Egri Lillára gondoltam. Lillát még akkor ismertem meg, amikor mind a ketten a  Jamina Ghawazee-ban táncoltunk. Abban az időben szoros barátság még nem alakult ki közöttünk, de én nagyrabecsültem őt már akkor is, nem csak mint táncost, hanem mint embert is. Igazából csak később lettünk barátok, ahogy elkezdtünk együtt dolgozni és kiderült, hogy mennyi mindenről  vélekedünk ugyanúgy. Lilla lett az én „Sister in Dance”-em. Imádtam vele együtt táncolni, együtt szervezni bármilyen fellépést, vagy workshopot tartani. Nem elhanyagolandó, hogy a csoport tagjai is megszerették Lillát és már szóba is került, hogy átveszi őket. Végül az élet szólt közbe, és Lilla a munkája miatt nem tudta volna még az én csoportomat is elvállalni.

Ekkor jött Réka…

Rékával évekkel ezelőtt ismerkedtem meg. Már az első pillanatban megtaláltuk a közös hangot, szuper volt együtt táncolni a Jaminás órán. Mindig jókat táncoltunk a hátsó sorban, emlékszel Réka?! Mindezek ellenére valahogy mindig úgy hozta a sors, hogy duóban, fellépésen nem volt alkalmunk együtt táncolni. A vicces az egészben az, hogy egyébként nem tartottuk a kapcsolatot, viszont valahányszor találkoztunk egy órán szerintem Réka is várta, hogy ismét együtt gyakoroljunk.  Ilyenkor mindig úgy táncoltunk együtt, mint egy összeszokott páros. És itt most nem arról beszélek, hogy az ATS®-ben mindenki tud együtt táncolni. Akik egy csoportban táncolnak, azok azt hiszem értik mire gondolok. Ha valakivel egy csoportban táncolsz, szinte már előre tudod, hogy melyik lépést fogja következőnek csinálni, mely mozdulatok a kedvencei, hogyan használja ki a zenét, és hogyan teszi bele az egyéniségét az egyes mozdulatokba. Nos ez közöttünk mindezek nélkül is így működött.

Nagyon izgultam, hogy elvállalja-e a feladatot és mérhetetlenül boldog voltam, amikor örömmel mondott igent. Réka nem csak az egyik legjobb ATS® táncos, hanem nagyon lelkiismeretes tanárnak is bizonyul. Mielőtt elutaztam átbeszéltünk mindent. Elmondtam neki, hogyan tartom az órákat, tanárként mire figyeljen oda. A csoport tagjait egyesével „kibeszéltem” vele, kivel mit kell gyakorolni, kinél mire kell odafigyelni. Órákig tudtam neki erről beszélni, és Ő jegyzetelt. Szerencsésen pont úgy jött alakultak a dolgok, hogy az elutazásom előtt lett vége az aktuális kurzusnak a csoporttal, így Réka eljött a vizsgára is segédkezni. A Tawoos Tribal új tagot ünnepelhetett. A csoport határtalan szeretettel és kitörő örömmel fogadta Rékát.

A következő héten már Réka tartotta az órát és ezzel elindult a Tawoos Dance School szerény létszámával.

Nagyon nehéz volt elbúcsúzni a Tanítványaimtól, de biztos voltam abban, hogy a rengeteg munka, amit beletettünk a Tawoos Tribalba az elmúlt évben, nem vész el. Miért voltam ebben olyan biztos? Mert egy olyan táncosra bíztam őket, akit teljes mértékben elfogadnak tanáruknak, akitől ők maguk is tanulni szerettek volna és akit nagyon is alkalmasnak találtam arra, hogy helyettesítsen amíg arra a röpke néhány évre elmegyek.

Hogy minek is írtam le ezeket?

ATS® Banditák

Vasárnap volt a Farsangi Hafla otthon. Én Chicagóból izgultam a csoportért. Ez volt az első fellépésük Réka vezetésével és én olyan, de olyan büszke vagyok Rájuk. A felvételt a gyerek visítás és Spongya Bob nyüszítés elől elmenekülve, a hálószobába bezárkózva néztem meg.  Közben remegett a gyomrom, úgy izgultam, mintha én is felléptem volna velük. Hangosan nevettem, sikítottam, majd sírtam és önkéntelenül is tapsoltam egyedül az ágyon ülve. Nem érdekel, hogy ki mit ront el, vagy hogyan tartja nem jól a karját. Annyira, de annyira hálás vagyok Nektek, hogy vagytok, Eni, Vica, Karolina, Gyöngyi és Réka!