Dance Parade NYC

Amikor Mimi Fontanahoz workshopra mentem még csak nem is sejtettem, hogy az lesz a vége, hogy életem egyik legnagyobb táncos élményét fogom ajándékba kapni tőle. Amikor szóba került az egész, még az volt a tervünk, hogy akkor én már rég nem leszek New York közelében. Szerencsém van, maradtunk.

Abban is szerencsém volt, hogy a húgom és a barátnőm nagyon gyorsak voltak, és elküldtek nekem néhány hiányzó dolgot a fellépő ruhámhoz, különben itt kellett volna valamit vennem. Minden jel arra utalt, hogy ott a helyem és minden azt segítette, hogy ott legyek. Nagyon izgatott voltam, mert az utolsó hónapban már nem volt alkalmam órára járni, mivel a közelben nem volt ATS tanár. A Parade előtti próbán sem tudtam részt venni, lévén, hogy New York 3,5 órára volt tőlünk.
Szinte minden időnket a pakolás kötötte le, hiszen a Dance Parade után két nappal az összes egy éves cuccunkkal költöztünk vissza Washington DC-be. Félig bőrönd tuszkolással, félig lelki hangolódással teltek a napjaim.

Nagyon korán keltünk – igen többes szám -, mert díszkisérettel mentem. Mivel öltöző nem volt, így a sminkemet az autóban fejeztem be az utcán, és sikeresen felvettem az anyós ülésen a bőnadrágot és a két bőszoknyát. A mai napig nem tudom hogy sikerült. A végén már inkább kiszálltam és az autóra kipakolt ékszereket rakosgattam magamra sorban, a járókelők kedves mosolyával övezve. Teljes díszben sétáltunk Lizával kézenfogva, aki akkor már majdnem öt éves volt és nagyon büszke a szoknyáimra.

Dance Parade New York City, 2014 Fotó: Dave Bledsoe Freeverse Photography

Fotó: ©Dave Bledsoe Freeverse Photography

Mindenkinek megvolt a helye, ahol gyülekeznie kellett a 21. utcában, hogy elindulhasson a Broadway-n. Mellettünk japán lányok lebegtették a fátylukat, illetve bolíviai táncosok pompáztak. Hemzsegtek a fotósok. Profik, amatőrök és túristák mind a megfelelő alanyokra vadásztak. Elképesztő volt már ez is. Nem is tudom leírni, annyira érdekes és furcsa is volt számomra a szituáció. Nem tartom magam fotogénnek, ezért bátortalanul biccentettem és megmondom őszintén, eleinte zavarban is voltam. Úgy járkáltak a fotósok, mintha piacon, vagy múzeumban lennének, közel jöttek, méregettek és keresték a részleteket mindenkin.

Mikor közeledett a kezdet közösen bemelegítettünk a zenészek kíséretével és azt hiszem akkor lett belőlünk egy egész. Belőlünk, akik egy perccel korábban még együtt de mégis külön ácsorogtunk, beszélgettünk, nézelődtünk. A sok egyéniség összeállt és lett belőlünk egy egész. Mint egy varázslat, az energia körbeért és onnantól kezdve ott áramlott közöttünk, bennünk.

Elindultunk. Együtt táncoltam kb. 15 nagyszerű nővel, akiknek nagyrészét akkor láttam életemben először.Mimi fantasztikusan vezette a csoportot, igazi profi és a zenészek nagyon jól kísértek minket. Igen, fárasztó volt, főleg, hogy egy ideje nem táncoltam és nagyon fáradtan érkeztem. Igen majd’ leszakadt a karom közben, de igyekeztem és szerencsére Mimi akkor váltott mindig, amikor már épp meg akart gyulladni a karom.

Aztán valahogy elmúlt. Vagyis nem valahogy, mert nagyon jól tudom mitől. Ott “vonultam” a ragyogó napsütésben a felhőkarcolokkal tarkított Broadway-n New York City-ben, és át akartam élni ezt az életreszóló pillanatot és élményt, amennyire csak lehet. Igen, jó akartam lenni, jó táncos, hogy méltó legyek arra, hogy Mimi egészen előre állított, nem akartam szégyent hozni a csoportra a Manhattan Tribal táncosaira. Tudtam, hogy mindenki azt szeretné, hogy ha ránk néz valaki, akkor egy profi tánccsoportot lásson. Akkor és ott….Át akartam élni minden sejtemmel, a tudatommal, szívemmel, lelkemmel. Olyan hálát éreztem azért, hogy ott lehetek, olyan szívet szaggató hálát, hogy belül zokogtam. Majdnem valóban elsírtam magam attól az érzéstől, ami akkor elöntött és hatalmas erővel szakadt ki belőlem. Szívemet adtam akkor azoknak akikkel együtt táncoltam és azoknak is, akik otthon várnak rám, hogy újra együtt táncoljunk. Éreztem, az izmaim már nem akarják feladni, boldog voltam, szerettem volna mindenkinek adni belőle.

Photo: ©Lisa DuBois

Photo: ©Lisa DuBois

A menet valamivel rövidebb volt, mint másfél óra és meg is érkeztünk a Tompkins Square Parkba.  ahol a Dance Fest volt. A következő táncig volt egy szusszanásnyi időnk. Itt mindenki együtt táncolt, nagyon jó élmény volt, amikor Cleoval táncoltam duoban. Cleo jött mellettem a Parade-n, és amikor megálltunk egy rövid időre, hogy Mimi, Naja, és Heather szólóban táncoljanak, akkor Cleo vezette a kórust. Később táncoltam Mimivel és Diana-val is trióban. Két nagyszerű táncos és egyéniség.

Fruzsi Dance Parade NYC 2014Dianatól kaptam egy nagyon szép bindit ajándékba. Szinte az utolsó pillanatban vettem észre, hogy az utolsó fellépésen elhagytam a bindimet, és annyira kedves volt, hogy hozott nekem egyet. Azt mondta, hogy három éve vette és sohasem viselte. Valamiért úgy érezte, hogy nem az övé, nekem adta, mert az a bindi pont rám várt szerinte.

Az utolsó közös tánc után búcsút vettem mindenkitől abban a reményben, hogy találkozunk még. Én bízom benne, hogy így lesz. Másképp nem lehet.

Mivel tudtuk, hogy egy ideig nem térünk vissza New Yorkba, ezért kicsit még maradtunk. Ádámmal és a gyerekekkel, elindultunk az autóhoz és most egy sokkal forgalmasabb helyen, újra előadtam az anyósüléses mutatványt. Ezután elindultunk, hogy néhány órára még egyszer nyakunkba vegyük a várost.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük